|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.14. 23:25 - |
 Elég ilyesztő a hely de az ilyen lények számára már megszokott!!Vigyázni kell mert a tóban viziszörnyek is élhetnek! |
[29-10] [9-1]
- Na itt biztos nem jöttem! - *mondja hangosan magának* - Mélnynek látszik a tóvíze... - * feleli lehajol és egy - két korty vizet nyel mikor hírtelen a vízben meglát valamit mozogni és felkapja fejét hátrál majd elporoszkál *
|
~Eggyáltalán miért volt itt Angel?Midolga ezen a sötét helyen?~gondolkozik Touya,majd mikor feleszmél,már az erdő felé tartanak.-Öhm...Árnyék...innen már megy egyedül is.~Fel kellene mennem.Nem ok nélkül küldték azt az üzenetet.
|
| Árnyék átszaladt a fiúval fölvette a lányt is de úgy hogy Touya ne tudjon leszállni majd hátán a két emberrel az erdő felé vágtatott!  
|
Touya biccent,majd felül Árnyék hátára.-Kössz.-teszi hozzá.
|
| Árnyék átvágtat a jégen majd visszamegy Touyaért!-Te aztán megérdemled hogy fölülj a hátamra!!!Mondja majd mutatja a fiúnak hátát!
|
Siess ahogy tudsz.A jég nem tart sokáig.-teszi a lányt Árnyék hátára.
|
| -Remélhetőleg!!!Mondja majd odahátrál a fiúhoz!
|
Ez marhajó.Én meg mitmondjak,lefárasztott a másik énem?-motyogja az orra alatt,majd a vízhez megy,hozzáér és egy az sávban megfagy a túlpartig.-Így kitudod vinni Angelt?-kérdi,miközben odamegy a lányhoz,és felemeli,hogyha Árnyék válasza igen,a hátára tegye.
|
| Lehet!!De én nem tudom ki vinni mert ha a fülem elromlik akkor elmegy az eggyensúj érzékem és nem tudok repülni!!Mondja elszomorodva!
|
Nemtudom.Talán okosabb lenne elvinni innen.Az a hang nemtett jót a fületeknek.~Ráadásul Angel egész közelről hallotta.
|
| Mit csináljunk vele,?kérdi egy kicsit hangosabban mert az ő füle is bekrepált egy időre és egy kicsit nagyot hall!
|
Nemtudom.Már így találtam rá.-fell neki Touya,de Angelt figyeli.
|
| Angel meg se mozdul csak fekszik egyhelyben majd megérkezik Árnyék és gyorsan fölemelkedik a levegőbe és átvágtat a szigetre!!-Mi történt???Kérdezi Angelt és Touyat figyelve!
|
Angel!Ange...-kiabál Touya,de meglátja az ájult lányt a szigeten.Sötétkék lángok kezdenek kavarogni körülötte.~Nemmegy...nincs elég erőm.~gondolkozik,mert nem történik semmi,majd tovább nem habozik,elindul a tó felé,s mikor rálép a vízre az megfagy a lába alatt.De a jég most vékonyabb,mint szokott.~Sietnemkell mielőtt összetörik.~szalad át a szigetre.-Angel...Angel jólvagy?-térdel a lány mellé.
|
| Angel mikor beért a tóhoz majd a tó egész vízkészletét párává változtatta majd egy helyre terelte az összeset és egy nagy örvény keletkezett belőle majd átsétált a tó közepén lévőkis szigetre az örvény mellett majd fölsétált és elengedte és az egész tó vize lecsapódott a mederbe ami teljesen ilyesztő volt mivel olyan hangja volt mintha egy atom bomba csapúdott volna be!Majd Angel fölment a sziget legtetejére és mivel sokkal jobban hallott mint mások már a becsapódás hangjától elájult!
|
Ez a Sötét tó most nem bajt és gondot hozott Kirára és Freedomra,hanem 1 különös új barátot,társat.
Amikor oda értek láttak valamit a tó egyik sarkában.De nem nagyon törődtek vele,mind addig amig az a valami nem közeledett veléjük.Amikor kiért a homályból a misztikus lény olyan barátságosnak tűnt,nem harcoltak vele,Kira rákérdezett:
-Mi a neved?-kérdezte bizonytalanul Kira.
-Engem,Diablónak-felelt a misztikus csődör,majd folytatta:
-Én misztikus ló vagyok,és csak erre-arra csatangolok-modta Diabló.
-Ti hova tartotok?-kérdezte Diabló.
-Mi csak mászkálunk ide-oda.-mondta Kira.
-Veletek tarthatok,nincs különösebb uticélom.-monta Diabló.
-Nekem mindegy.-mondta Kira.
-Nekem sincs ellenvetésem.-monta Freedom.
-Előszöris ,mi a nevetek?-kérdezte Diabló.
-Engem Kirának hívnak,lovamat Freedomnak hívják.-tájékoztatta Diablót Kira.
-Ok,tetszik a nevetek,főleg Freedom-é.-monda Diabló és incselkedett,szemezett Freedommal.
Így tettek szert Kira és Freedom 1 új barátra.Freedomnak is tetszett a csődör,csak nem merte kimutatni eddig.De a szive mélyén tudta hogy Diabló az ő nagy szerelme.Kira meg csak forgatta a szemét ,mikor látta milyen jól kijönnek egymással.:) |
- Most is neked jár a szád - próbál menekülési utat keresni
- Én is, hmm... gyere! - változik át sárkány alakjába - Persze ha csak van kedved repülni! Szerintem nézzük meg a kilátást odafenntről! Ja és én is köszönöm, hogy elfogadtál... tudod sokan üldöztek már el azért, mert ilyen vagyok. Te mégis elfogadtál, tényleg köszönök mindent! Magányos farkas? Az velem is megeshet!
 
|
-Szőrgolyó? Na ki beszél? -kérdezi nevetgélve, majd igyekszik a másik oldalára fordítani a görényt.
-Én is így gondoltam. -feláll és a tavat kezdi nézni. -Nekem nem lesz sosem barátnőm, gyerekem meg pláne... aztán mégis lett. Az a lány... hihetetlen volt... úgy babonázott meg, mint kobrát a furuja. -emlékszik vissza a szőkés hajú, kék szemű földi halandóra, aki két nap alatt elcsavarta úgy a fejét, hogy még Akut is elfelejtette. -Sosem gondoltam volna, hogy olyan édes a szerelem, s hogy annyira erős, hogy a barátságot is képes elsöpörni. Szégyellem, de én akkor elzavartam Akut. -lesüti szemeit, így haja a homlokába omlik, s eltakarja azokat. -Az első szerelmes éjszakánk pedig egy gyermeketet fogant. -vörösödik almapirosra. Mosolyogva Aqenére néz. -Két hónappal azután jött oda hozzám, hogy gyermekünk lesz és szeretné megtartani. Ott voltam a fiam születésénél... később pedig elmondtam, hogy ki vagyok. Akkor fordult minden rosszra. Tudtuk mindketten, hogy az ő halandó élete amúgy is el fog minket választani. Aku ezután folyton arra bíztatott, hogy találjak egy halhatatlan asszonyt, de nekem sosem volt kedvem, energiám, vagy bármim, hogy eleget tegyek a kérésének. Egyszerűen képtelen voltam rá. Halandó voltam én is, ezért még sosem láttam olyan lányt, aki hasonló hozzám és el is tudnám képzelni az oldalamon. Lehet, hogy magányos farkas szerepre kárhoztattam magam, mikor magamhoz vettem a még tojás Akut. Lehet... s néha bánom... néha pedig nem. -újabb követ lök a vízbe. -Köszönöm, hogy meghallgattál... hogy nem nevettél ki és komolyan vettél... hogy próbáltál segíteni... meg mindent. -szeme sarkából Aqenére pillant. -Nagyon jól esett, hálás vagyok neked és most felszabadultabbnak, könnyebbnek is érzem magam.
|
- hagyd abba szőrgolyó - neveti Hero és fogaival megint csak csattogtatni kezd, hátha így egérutat nyerhet
- Bár így bele gondolva... férj... gyerekek... család... - hunyja le szemeit - Nem, nekem ilyenek nem kellenek! - áll fel és a követ, ami a kezében maradt dobálgatni kezdi, de mindig elkapja. - Igaz, mindenki a saját bajaival törődik... de engem érdekel a te bajod is. - mosolyog rá kedvesen, megnyugtatják a fiú szemei
|
Aku bohókásan csóválja a farkát, mint valami örülő kiskutya, majd legyezni kezd hatalmas füleivel. Megtapicskálja Herot, hátha sikerül ezzel megcsikiznie.
-Én sem akartam... csak... lett. -fülig vörösödik. -Különleges ez a hely, de a múltat sosem fogja egyikünk szívéből kitépni. -sóhajtja. -Új életet nincs kedvem kezdeni, ahhoz lehet, hogy kisgyereknek kéne lennem megint. -fordul már egy gyenge mosollyal Aqene felé. -Hogy kinek rosszabb, nincs értelme megvitatni, mert mindenkinek a saját baja a nagyobb. -dugja ki nyelve hegyét.
|
[29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Elég ilyesztő a hely de az ilyen lények számára már megszokott!!Vigyázni kell mert a tóban viziszörnyek is élhetnek!
