|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.11. 20:56 - |
Cafe Neko.Kávéház,de a hagyományos teázásra is ad lehetőséget.A négy cicus,Yaraii,Hana,Mizuumi és Chairo,üzemelteti.Bárkit szivesen látnak,aki egy kis felfrissülésre vágyik. |
[1005-986] [985-966] [965-946] [945-926] [925-906] [905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [Korábbi]
Gon...dolat olvasó vagy?-áll megy egy pillanatra.~Fuji.~
Igen.És Yaraii is,bár ő most nincs itt.
 
|
Kicsit kuncog, majd meglátja Mariont, de nem szól Letíciának.
Nem, nem Lustrénak mondtam... de... inkább hagyjuk ezt...-arra néz, amerre az emlegetett nézett, de ő pont úgy ül, hogy nem látja a lányt-Mi a baj Lustre?
Semmi!-néz gyorsan vissza.
Furcsálja barátnője viselkedését, de inkább vállatvon, nem szól semmit.
Chairo, és Hana... a barátnőid is macskák?-fordul Marion Mizuumihoz-Csak mert...az ő szemükben is egy-egy macsek futkos.-nézi Chairo, és Hana szemét kissé ridegen.
  
|
~Ha...Ezt hogy érthette?Biztos annak a kis tündérkének mondta.~gondolkozik Chairo,miközben kihozza a teát.
|
Akkor jó... -halványan mosolyog.
Csak ki ne törd a nyakad...-mosolyog.
|
Akkor jó.-könnyebbül meg.-Nemérdekes.Megszoktam már az ilyesmit.
Rendben,azzonnal hozzuk.-mondja,és visszafordul a konyhába.
|
Megrázza fejét, újra jó énje ül előttük-Micsi...? hja...igen..minden...rendben...-halkan, maga elé motyog, de azért hallható-Tudom, hogy nem akartak megieszteni,és nem is ilyetem meg... már megszoktam szal...-újra felnéz Mizuumira-bocsi az előzőért...-mélyen a szemébe néz, észre se vette, máris elbambult.
Letíszia felnéz a lányra, elmosolyodik-Én egy teát kérnék.
Lustre csak rázza a fejét, hogy ő nem kér semmit.
|
Nemakartak ők megilyezteni,csak...elég zajosak.-néz rájuk,kissé szemrehányón.
Üdv.-köszönnek közben,de mehúzzák magukat.
Konbanwa.-köszön Chairo Letísziáéknak.-Üdvözöljük önöket a Cafe Neko-ban.Óhajtanak valamit?
Marion...minden...rendben?-kérdi kissé aggódva Mizuumi.
|
Végigméri az érkezetteket, újra komor-Csákány!-köszön, majd beleszürcsöl a teájába-Nincs semmi baj...már megszoktam, hogy mindenki halálra ilyeszt...
Az ajtón Letíszia lép be, mellette Lustre repked.
Marion inkább meghúzza magát, a sötétebb oldalra húzódik.
A két jövevény helyet foglal egy Mariontól távolabbi asztalnál.
Marion gonosz énje átveszi az uralmat a lányon, felcsillan szeme, gonoszan mosolyog.
|
Hát...mondhatjuk.Érdekes.-hallgatja érdeklődve.
Megjöttem,Mizuumi.-robban be az ajtón Hana.
Mizuumi felsikkant ezt hallva,majd értetlen nézi az eseményeket,s a lehető legmélyebre süllyed az asztal alá.
Jó,hogy jössz Hana-chan.Gyere velem.-fogja kézen a lányt,s húzza magával Chairo,de mikor észreveszi Marionékat zavartan elmosolyodik,és meghajol.
Mostmár felesleges.-morogja ki Mizuumi az asztal alól.-Marion...Ő Chairo,a tökmag meg Hana...Elnézést a nevüken is.
|
Szóval macska-démon vagy...-végre igazán mosolyog-Mondhatnám, hogy találgattam, de az nem lenne szép, mivel akkor hazudnék... tudod...valahogy megérzem az ilyeneket... Tudod...az ilyen fura lényeknek a szemében egy árny mozog... olyan, amilyen a másik alakja... ez az embereknél nem látszódik... a te szemedben kivehetetlen lényt láttam... nem tudtam elsőre, hogy mi az... de mostmár tudom!-kicsit jobban elmosolyodik-egy macska volt... ;) Szerintem mindenki látja a szemedben a macskát... aki nem, az vagy vak, vagy nem néz jól bele a szemedbe, vagy... nem is akarja meglátni... :)
Befejeznéd a trécselést? - kérdi jó énjétől.
Mintha meg se hallotta volna-És SZERINTEM... mindenki meg is tudja csinálni...ha koncentrál, jó a szeme, és odafigyel. :)
|
Igen az,és a társaság is kellemes.-a kérdés hallatára felkapja a fejét,és a farka kipattan.-Eh...Nem.Honnan jöttél rá?-kérdi gyerekesen.
|
Bólint-Talán igen, talán nem... az egyszer már bizti, hogy nincs nyüzsgés... alig van pár ember most is... -kicsit félrehúzza száját- Tényleg nagyon szép itt...-ő is kinéz a teraszra, majd csészéjébe, ami szinte teli van még a teával, és abba nézi tükörképét méla-bús kifejezéssel. Meglátja a tükérképe helyett gonosz énjét, nem szól semmit, már megszokta, hogy mindig a frászt hozza rá.
Nem bízom ebbe a lányba...-csak Marionhallja, mint mindig.
Marion felnéz, ahol ült, vagyis ül gonosz énje-Te kiben bízol? Barátkozni jöttem ide, és nem azért, hogy megint megölj valakit...-mondja magában gonosz énjének, majd ismét az előtte ülő mosolygó lányhoz fordul- Jó lehet itt dolgozni... egy ilyen szép, nyugis helyen-ismét félrehúzza száját-Te...ugye nem vagy teljesen ember...-fürkészi arcát.
|
Igen,az enyém a kávézó.-mondja kedvesen.-Elhiszem,de akkor jó hejre jöttél.Itt sosincs túl nagy nyüzsi,és gyönyörű a kilátás.-néz ki a teraszra.
|
Egyébként...te...-körülnéz, mintha félne valamitől, vagy valakitől, majd újra alányra- Itt dolgozol?-tekintete az ablakon át egy kis utcára vetődött. Kihúzta magát, kicsit feljebb emelkedett, nyakát nyújtogatni kezdte, észrevett egy alakot, ezért újra normálisan ült, kicsit összehúzta magát.-Bocsi, csak...izé...-birizgálni kezdte ruháját
Mintha Lustret, és Letíciát láttam volna...-gondolta.
Nemrég jöttem...vagyis találtam ide, és... elég fura még itt nekem minden. A város, a házak, az emberek, meg úgy minden...-kicsit zavartan elneveti magát, de ez is olyan bús nevetés.
|
Én pedig a bókot.-mosolyog.-Értem.Nem fontos,csak pihend ki magad.Akkor üdv Marion.
|
Mihály!-köszön, kicsit félrehúzza száját mosolygás gyanánt-Köszönöm a teát..-beleszürcsöl-Nagyon finom!-majd leteszi az asztalra a csészét, Mizuumira néz-Megkérdezni megkérdezheted... még válaszolnék is rá, de... az igazság az, hogy magam sem tudom a kérdésedre a választ.
Mért nem mondod neki, hogy megöltél egy valag katonát? Elvégre ez az igazság...-mosolyodik el gonoszan, és a mellette ülő Mizuumira néz- Ő is csak átver téged...nem érdemes vele tárgyalnod...-fordítja el fejét. Ismét csak jó énje látja, és hallja.
Mintha meg se hallotta volna-Bocsi... udvariatlan vagyok... az én nevem Marion-ismét elhúzza száját mosolyként.
|
Mizuumi letesz elé egy csésze teát,és leül vele szembe az asztalhoz.-Üdv.Én Mizuumi vagyok.Mi történt,hogy ilyen fáradt vagy?Márha megkérdezhetem.-teszi hozzá kedvesen.
|
Egy bús-komor arcú lány sétál be a kávézó ajtaján, körülnéz, majd leül. Eldől az asztalon, nem mintha bunkó volna, vagy valami, csak kicsit fáradt.-Miért vagyok ilyen fáradt?-tűnődik magában.
Talán köze lehet az előző csatánkkal.-válaszolja neki gonosz énje gondolatban, és megjelenik a lány előtt szellemként, ruhája, és karja véres. Csak Marion láthatja, és hallhatja.^^
Egy jó kis ital jól jönne...-dünnyögi halkan.
|
Igazán nincs mit.Várunk.-integet az ajtóból.
|
-Jaj, Tamshi...megyünk már. Gyere Miyu.-veszi ölébe hugát.-Tényleg köszönjük. Viszlát. Máskor is eljövünk.-mosolyog.
 
|
[1005-986] [985-966] [965-946] [945-926] [925-906] [905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
