Témaindító hozzászólás
|
2006.06.15. 08:54 - |
Na igen a mező!Elég sok varázs lény préda vár arra hogy a kedves ragadozók elfogják őket és megegyék.jó hely!Nagyon nyugis minden!! |
[711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
Daren lassan felül a kemény fűről. Hátra néz Aqenere, majd feláll.
-Odamész hozzá?
-Igen. Tartozom egy bocsánatkéréssel.
-Nekem is tartozol.
-Tudod, hogy mennyire fontos vagy nekem. -hagyja ott Akut, aki pár lépés után követi. -Zavarlak? -áll meg nem messze a lánytól.

|
- Aqene meglátja őket, időközben visszahúzta szárnyait is, de nem akar oda menni hozzájuk, nem akarja, hogy megint valami galiba történjen miatta. - Jobb lenne eltűnni innen Hero... ahova megyünk csak bajt okozunk
- Vagyis okozol! - jelenti ki, mire a lánynak könnyek szöknek a szemébe - Hé... nyugodj már meg! Csak vicc volt.
- Miért vagyunk egymás ellenségei mostanában? Régen mindig együtt voltunk és mióta...
- Mióta elkaptak megváltoztam. Nézz csak rám Aqene! Egy ilyen kis nyüves állat testébe lettem zárva.
- Sajnálom - húzza magához a kis élőlényt
- Jó! Elég már! Még összenyomsz.
- Bocsánat... - mondja a lány és háttal a pokrócra fekszik - Furcsák itt a felhők...

|
Aku elfut, majd jó idővel később a hátán gazdájával tér vissza. Daren duzzog és morcosnak látszik, így messzebb állnak meg Aqeneéktől. Aku visszaalakul és gazdáját próbálja vidítani.
-Ez nem ilyen egyszerű.
-De! Pont ilyen egyszerű! -kiabálja lelkesen Aku.
-Ez a világ idegen nekem. Haza vágyom.
-Te is tudod, hogy nem mehetünk haza többet.
-Tudom, persze, hogy tudom. Tudod... -dől hátra a fűben. -Néha elgondolkodom, milyen lett volna a rendes életem. Jó tanuló voltam, jó állásom lehetett volna, aztán az a lány... egy kellemes kis házban egy boldog család... erről álmodtam.
-Én ebbe az álomba nem férek bele. -szipog, mire Daren magára rántja.
-De nem ezt vállasztottam. -suttogja az állatka fülébe.
-Mert még kicsi voltál.
-Később se próbáltam megváltoztatni.
-Nem volt rá módod.
-Most mindenképp a kibúvót keresed?
-Nem...
 
|
- Aqene kicsit meglepődik a látványon, de int fejével, hogy rendben

|
Aku körül tűzcsova jelenik meg, majd egy méretes macskaféle bukkan ki belőle.
-Megkeresem. -mondja mély, morgó hangon és a lányra néz. -Nem veled van a baj, okolja magát, amiért ő nem halt meg, mint minden ember. -indul el az állat.

|
- Daren! - kiállt utána a lány, majd csak nézi a távolodó fiút
- Én megmondtam!Egy ember sosem tűr meg maga mellett egy nagyalt! - húzza gúnyos mosolyra száját Hero
- Miért? - ül le egy fa tövében - Miért szaladt el és miért mondott ilyeneket? - hajtja ölére fejét , most nincs kedve se Heroval veszekedni, se mással foglalkozni.

|
Daren kifordul, s ahogy meglátja Aqenet, leesik az álla.
-Tudtam! -ugrándozik körülötte Aku. -Tudtam, hogy nem lehetsz simán ember! -örvendezik, míg gazdája csak meredten néz.
-Szóval te is más vagy... -ámul a szárnyain. -Én maradtam ember, maradtam ugyanolyan semmikellő és sebezhető, mint voltam.
-Daren! Ne mondj ilyet! -torpan meg a kis lény.
-Elvesztettem mindenkit, aki valaha fontos volt nekem. Apám, anyám, a bátyám, a barátaim, a szerelemem...
-Én itt vagyok neked! -lép felé Aku, de Daren stopot mutatni neki, majd feláll és elfordul.
-Ezt te nem érted, Aku. Aqene... bocsáss meg. -rohan el a fiú.
-Daren! -próbál utána rohanni a kis szőrmók, de azon nyomban hasra esik valamiben.

|
- Bizonyos szemszögből igen... de - mondja és feláll, lehunyja szemeit és átváltozik eredeti alakjába - Amennyiben az angyalok hallhatatlanok!
 
|
-Laboratórium? Ez hangzásra is ijesztő. -néz füle mögé, de csak a lány kék haját látja. -Ezek szerint te is halhatatlan vagy?
-Én mindig is Darennel voltam. -szól bele a kis lény is, nevetve, mire gazdája megsimogatja.

|
- Értem. Bár lehet, hogy nem látszik rajtam, de már én is 40 éves vagyok - mosolyog szelíden - Heroval a laboratóriuban találkoztam, vagy mi volt az a hely - fogja át lábait a lány - Sötét volt és ijesztő

|
Daren keserédesen elmosolyodik, majd az égre tekint.
-Nem... Apámat még kicsi koromban megölték... Anyu pedig megöregedett mellettem... 90 év hosszú idő... -sóhajtja utolsó mondatát. -Már régóta Akuval élek... a halandók véges életű lények... én is az voltam...
-Gazdám... -néz rá fel Aku. Keresi a fiú tekintetét, de az csak a felhőket nézi tovább negédes mosollyal.

|
- Aqene kuncogni kezd és leül, majd hátát a fiújénak dönti - Én sem aludtam még így fiúval. - mondja - A szüleid... szóval... élnek még? - kérdez rá kicsit bátortalanul.

|
-Mit tudhat egy vadászgörény? Hogy tudnál te fogni egy ennél nagyobbat? -incselkedik Aku nevetve.
-Köszi, elég jól. A szüleimmel álmodtam. -szól halkan a fiú, mire Aku azonnal elhallgat és az ölébe ül. -Meg... nehezen viselem az új környezetet. Eddig mindig egy erdőben aludtam valami magas fán, saját készítésű fészekben, most meg a földön egy lánnyal. -mosolyog zavartan.

|
- Reggelt! Köszönöm jól, és te? - kérdi érdeklődve, majd valaki a nyakához bújik
- Jó reggelt! - köszön Hero is
- Ezt te fogtad? - kérdi Aqane - Tanulhatnál tőle Hero!
- Én ennél nagyobbat is tudnék fogni
- Igen, persze... - mosolyog és a többiekre kacsint

|
-Szia. -köszön a lánynak, majd odaszalad Darenhez és nyalogatni kezdi az arcát. -Jó reggelt, gazdám. -köszön neki, mikor a fiú eltolja magától és megtörli arcát.
-Jó reggelt. -ül fel és kitörli szemeiből az álmot.
-Hoztam enni. -ugrál a szarvashoz.
-Szép fogás. Szia Aqene. -veszi észre a lányt. -Hogy aludtál?

|
- Aqene is ébredezni kezd, nyújtózik egyet, majd feláll, de Herot még hagyja aludni - Jó reggelt Aku! - köszön és a távolban meglátja a hatalmas sárkányt - Úgy látszik nem csak mi vagyunk itt!

|
-Igen... az idő. -törli ki könnyet a szeméből. -Az sokmindenre gyógyír. Ha nem is tudja eltűntetni a sebeket, legalább beforrasztja azokat. -néz a magasba. -Nem jártam még a területen, én nem tudom, hova mehetnénk.

|
Értem.Majd az idő segíteni fog.Talán nem sikerült mindent kitörölni az emlékeidből.*mondta Denahi,majd felsegítette Aoi-t Artegor hátára.*Hova mennyünk?*kérdezte a sárkány.*

|
Aku reggel kibújik gazdája kezeiből, majd elfut. Kicsivel később egy méretes szarvassal a hátán tér vissza, mint valami idegen. Majd visszaalakul kis szőrmókká, leül és nézi a még alvókat.

|
- Mikor Hero úgy érzi, hogy elaludtak mocorogni kezd, erre Aqene kinyitja szemeit - Mi bajod?
- bízol bennük?
- Miért ne bíznék?
- Ha megtudják ki vagy, szóba se fognak állni veled
- Nem a te dolgod! - mondja Aqene durcásan - Ez egyébként rád is vonatkozik
- Jól tudom!
- Akkor meg aludj és ne beszélj! - mondja és kis idő múlva elalszik, Hero is követi a példát

|
[711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|