|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.15. 08:54 - |
 Na igen a mező!Elég sok varázs lény préda vár arra hogy a kedves ragadozók elfogják őket és megegyék.jó hely!Nagyon nyugis minden!! |
[711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
Csak őket figyelem.-mutat az ottlévők felé.-Meg Ryuut várom.Hát...lassú mint egy csiga.-sóhajtja az utolsó mondatot.
|
-Akkor jó.-sóhajt Aname.-Megkérdezhetem, hogy mit keresel itt?-kérdezi kevesen.
-Nem mindegy?!-szidja le Ayumi Anamét.
-Nem.Egyáltalán nem mindegy.-feleli határozottan.-Én például nem segíthettem volna Neked, ha nem kérdezem meg honnan jöttél, és mit keresel ott. Ne is törődj vele.-fordul Ayaméhoz- Még gyerek...NAGYON gyerek.-mosolyoodik el ismét.-De én így szeretem.
 
|
Sziasztok.Én Ayame vagyok.-néz rájuk halány mosollyal.-Semmi gond.Nem zavartatok meg.
|
-Gyere már! Na...lécci...-unsszolja a kis "macskalány" a társát.-Menjünk oda hozzá.
-De úgy látszik ő nem akarja, hogy odamenjünk hozzá.-vélekedik a másik lány.
-Naaaaaaaaa...-könyörög.-Kérlek.
-Na jó.-adja be a derekát az idősebbik, aki kb. 15-16 évesnek néz ki.
-Szia.-köszön a kislány.-Ayumi vagyok. És te?
-Hello.A nevem Aname.-köszön az idősebbik lány.-Ne haragudj, ha esetleg megzavartunk, de Ayumi már csak ilyen...-mosolyog.
|
~Ha...Ezek kik?~-kapja z érkezőkre a tekintetét Ayame.~Észrevettek~bújik mégjobban a szikla mögé.
|
-Biztos vagy benne?
-Igen. Ez lesz az.
-De hát...ó nézd farkasok! És ott, a sziklánál mintha lenne valami...
-Vagy valaki...
A két távoli hang egyre közeledik, de nem a földről, hanem a magasból. Egy hatalmas (na jó, nem annyira nagy) macska száll le. A másik lény a hátán utazott. Aztán a macska semmivé foszlik, és a "ködfelhőből" egy 10 év körüli kislány bújik elő.
|
Egy lány figyeli a társaságot messziről,egy szikla rejtekéből.~Sikerült nekik.Nemkell közbeavatkoznom.Ez jóhír.Sajnáltam volna azt a lovat.~gondolkodik.~Farkasok?~kapja fel a fejét Dakota és Meda láttán.
|
-De gyors vagy! -kiált fel Aku, majd hamarosan kifárad rövid lábai miatt. Leül a földre és nézi, ahogy Dakota fut.
-Nekem az egész falum hiányzik. Még Yume is, egy olyan fiú, aki nagyon sok borsot tört az orrom alá és sokat piszkált, de ma már tudom, hogy csak azért csinálta, mert ő így fejezte ki, mennyire szeret valakit. Az öcsém is hiányzik, meg mindenki. -rajzolgat tünde alakokat nyilával a földbe. -Te nem érzed jól magad itt? Egyébként elég régóta vagyok itt. Denahit ismertem meg először. Átment a próbámon. -néz mosolygós szemekkel a lányra.
-Tiszták? -kapja el zavartan tekintetét Aqeneről. A földet kezdi bámulni, majd szín vörössé válik arca. Aztán megemberei kicsit magát, s fel-felnéz a lányra. -Itthagyhatnánk Herot pihenni... mi meg... sétálhatnánk a területen, ahogy terveztük. -mosolyog barátságosan.
 
|
- Dakota futni kezd, mint az őrült és vigyáz, hogy Aku nehogy elkapja
- Meda leül Aoi mellé - Nekem a szüleim hiányoznak nagyon... bár Dakota úgy fest jól érzi magát. - Te mióta vagy itt? Úgy látom vannak barátaid is már.
- Nem... nincs - veszi át a fiútól Herot - Csak a szemeid... olyan furcsák... hogy is mondjam... olyan tiszták, még egy ember szemében sem láttam ilyet!
 
|
Aku egy idő után követni kezdi Dakotát.
-Fogózzunk! -kiáltja. -Elkaplak! -fut nevetve a kis farkas után.
-Mi a kis hecce után nem álltunk szóba, mert annyira megijedtem, hogy kiabáltam vele, meg minden. Nagyon megharagudtam rá és nem is akartam látni. De már bánom, hogy őszinte legyek. -hajtja a föld felé szomorúan a fejét Aoi.
-Valami baj van? -kérdi szelíd mosollyal Aqenet, majd közelebb lép hozzá. -Rosszat mondtam? Vagy meglepőt? -kérdi halkan. -Hero? -simogatja meg a még karján szonyókáló görényt.
|
- Vaff! Vaff! - ugatja Akunak a szőrgombóc, majd körbe körbe körözni kezd Aku körül
- Rossz lehet... Mi sosem hagyjuk el egymást Dakotával. - mosolyog a lányra szelíden
- Ennek örülök! - mosolyog Aqene és Daren szemébe néz, nem tudja miért, de a fiú szeme annyira megbabonázza, hogy nem tud mozdulni
|
-Értem. -mondja Aoi a testvérpárnak. -Nekem is van egy öcsém... valahol távol... az ismeretlenbe. Elég csínytalan kis tünde volt mindig is, s az utolsó csínyja miatt megharagudtam rá. -hajtja le szomorúan a fejét.
-Aku! Aku! -ugrándozik Dakota kölül a kis lény jelezve, hogy belemegy a játékba. -Vaff! Vaff! -utánozza játékosan a farkast és próbál hasonulni hozzá.
-Fogom. -feleli Daren és karjára fekteti az alvó görit. Ámulva nézi a lányt, ahogy meggyógyítja a paripát. Szemében visszatükröződik a fehér fény, szája pedig szelíd és rejtélyes mosolyra húzódik. Aku is látta a szeme sarkából Aqene kis akcióját, de ő inkább Dakotával volt elfoglalva.
-Semmi baj. Jól vagyok. Csak kicsi bibim van. -mutatja fel mancsát, amin már nincs seb. -Ja! Már nincs bibi! -ugrál.
-Ne aggódj, gyorsan regenerálódik. -megy oda a lányhoz Daren mikor felébred az ámulatból. -Egy karcolás pillanatok múlva eltűnik, bár ebben az alakjában nem harcra termedt, így lassabb, mintha nagymacskaként szerezte volna. -magyarázza Aqenenek.
|
- Apa elküldött minket otthonról, mert a falkánk a pusztulás szélén állt egy titokzatos kór miatt. Azt mondta keressük meg a gyógyírt, de... én tudom, hogy csak azért küldött el, hogy nehogy mi is áldozatok legyünk.
- Vaff! Vaff! - ugrik ki a lány kezéből Dakota és Akuhoz megy, méregeti az érdekes kis lényt és tekintete azt árulja el, hogy játszani szeretne.
- Én... - néz fel az égre Aqene és Herot Darennek nyújtja át - Vigyázz rá kérlek - mondja és átváltozik angyal külsőbe, a paripa mellé áll, majd lehajol hozzá - Elég súlyos... és nem gyógyítottam még lávalovat, de talán... - mondja és széttárja szárnyait, fehér fény járja át a terepet és a sebek begyógyulnak a paripa testén - Remélem jobban lesz - simogatja meg a már nem sebesült, de eszméletlen állatot - Csak hagyjuk pihenni! - változik vissza emberi külsőbe - Bocsáss meg Aku... - vörösödik el, hogy húzta maga után a fiút - Nem akartam, hogy bajod essen... - simogatja meg a kis fehérséget.
|
-Bárcsak tudnám, hogy mit tehetnék érte. -mondja felsóhajtva, majd leül a földre. -S most hol vannak a szüleitek? -kérdi Aoi.
-Huh... jókora erő van benned. -nevet Daren. -Aku? -keresi a kis gombócot, aki lepottyant a válláról. Odaszalad gazdájához, majd egyik mancsát mutatja fel.
-Bibi. -fog rá másik mancsával a fájósra. Daren elengedi Aqene kezét és lehajol hozzá, majd megismogatja állatkája fejét és megvizsgálja a mancsát.
-Nincs különösebb baja, csak egy pici horzsolás. -veszi fel karjaiba zárva a kis lényt. Furán méregetik egymást Aoival, majd barátságosan köszönnek egymásnak.
-Nem tudom, mi történt vele. -mondja ijját és nyilát kezébe kapva Aoi. Mire odaér a négy lény, már talpra szökkent és kezében tartotta fegyverét. -Te tudsz vele valamit csinálni? -ereszti le a felfeszített nyilat. -Nem tudom, hogy én tudnék-e, mert sosem volt lávaparipám.
|
- Az apám tud beszélni, nem tudom Dakota miért nem. Így született! -magyarázza és megsimogatja a paripát, majd vissza is húzza. - Szegény...
- Oda nézz! - mutat Tűz felé - Az ott Tűz... mi baja lehet? - kérdi és mivel nem engedte el Daren kezét, magával rángatta a fiút - Mi történt? - kérdi Aoitól és Denahitól, majd fucsa pillantásokkal néz a két jövevényre
|
-Köszi. -mosolyognak Akuval. A kisállat kedvtelve nézi, ahogy Aqene megfogja gazdája kezét, míg Daren zavarba jön.
-Ööö... oké. -mondja végül a lánynak. -És merre megyünk? -kérdezi kis idő múlva követve a lányt, majd mellé ér, hogy együtt mehessenek.
-A nevem Aoi. -mutatkozik be. -Aranyfarkas? Hmm... s ő se tud beszélni, mint Dakota? -érdeklődik a család irányába. -Nem tudom, mi történt vele. -mondja aggódón. -Nekem csak tetszik a lávaparipa, azt nem mondtam, hogy segíteni is tudok rajta. -mondta talán Denahinak, talán a semminek.
|
- Aranyosak vagytok! - nevet Aqene és Herora néz - Mintha csak mi lennénk, még régen. - komorodik el kicsit, majd elindul, de előtte még megfogja a fiú kezét - Csak hogy el ne keveredjünk a sötétben - neveti zavartan
- Nem! Pedig a testvérem... csak az apánk aranyfarkas, anyánk pedig halandó - meséli a lány. - A nevem Meda, ő pedig Dakota. És éppen azt mondta neked, hogy szia szia! Tudom mert én értem mit mond! - magyarázza - Mi történt evvel a lóval? - kérdi végül
|
-Had aludjon. -mondja Daren mosolyogva. -Éjszakai séta? Benne vagyok. -áll fel ő is. Az égbe nyújtja karjait és nyújtózik egyet. Aku nevetve követi gazdája példáját, majd felmászik ruháján és a nyakában terem. -Kialudtam magam. -ásít újból. -Bocsánat.
-Én is aludtam egy nagyot. -rágcsálja meg Daren fülét, aminek hatására a fiú egy pillanatra összegörnyed, s Aku a földön találja magát.
-Már kértelek régebben, hogy a fülem ne rágcsáld és ne nyalogasd. -áll fel most nem mosolyogva a fiú.
-Ne haragudj! Elfelejtettem! -kapaszkodik meg gazdája nadrágjában. -Csak mert régen nagyon szeretted, azért csináltam. -magyarázkodik. Azt hiszi egy pillanatra, hogy Daren haragszik vagy neheztel rá, de hirtelen a fiú kezeiben terem.
-Nem haragszom. -mosolyog rá és orrukat összedörgöli. -Ezt mindig fogom szereti, Aku. -öleli magához mindenről megfeledkezve a kisállatot, akit ezzel nagyon boldoggá tett.
-Mi?! -ugrik meg Aoi az ijedtségtől, mikor elhangzik a két "Vaff". Ijjához kap, de mikor megjelenik ott a lány, csak nyilát is előveszi háti tartójából. -Nem haragszom. -dönt végül úgy egy kis várakozás után, hogy nem kell félnie. -Ő nem tud beszélni? -nézi Dakotát.
|
- Én jól, Hero vissza aludt! - jegyzi meg nevetve és feláll, nyújtózik egyet - Jöttök egy kis éjjeli sétára? - kérdi a többiektől és Herot a vállára teszi, aki annyira elaludt, hogy észre sem veszi
- Vaff! Vaff! - vakkant a farkas és követi Aoit, de egy lány hírtelen ott terem és felemeli Dakotát
- Ne haragudjatok rá, csak nagyon kiváncsi! - mondja és Aoira néz - Úgy látom kedvel téged, sosem szokott idegenekkel szimpatizálni.
|
-Tűz bajban van? -pattan fel a lány. -Jézusom! Még sohasem láttam sérült lávaparipát. -mondja és odaszalad a lóhoz. -Az segít, ha lejegelem egy kicsit? -néz fel kérdőn a férfire. -Fenrir megérdemelné, hogy rabszolgaként használják egy időre. Akkor megtanulná, milyen alak is mások szemében. -mondja még, majd visszafordul a lóhoz és megsimogja az orra felett. Visszanéz a farkasra és értetlenül megnézi magának. Nem tudja mire vélni a lény közeledését, ezért ijját készenlétbe helyezi, hogy ha szüksége legyen rá, ne kelljen kutatnia utána, se nyilai után.
-Hm? -kezd ébredezni Daren is. Még ki se nyitja szemeit, de megtörli őket. Ásít egy nagyot és megdörgöli Aku fejét, aki nevetve csócsálja meg a fiú öklét. -Te kis bestia. -bubolja meg pajtását, amin mindketten nevetnek, majd Aqenere néz. -Hogy aludtatok? -keresi meg Herot is.
|
[711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Na igen a mező!Elég sok varázs lény préda vár arra hogy a kedves ragadozók elfogják őket és megegyék.jó hely!Nagyon nyugis minden!!
