|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.15. 08:54 - |
 Na igen a mező!Elég sok varázs lény préda vár arra hogy a kedves ragadozók elfogják őket és megegyék.jó hely!Nagyon nyugis minden!! |
[711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
Igen.Jó tanárom volt.Sok alvilági vémonnál ígyis erősebb vagyok.Az igazat megvallva nem is szabadna ittlennem,olyan erős vagyok.Csak tudod...a szellemvilág is belátta,hogy nincs jó helyem odalent.-sorolja.
Néz azok kik?-mutat a lány és a sárkány irányába.
Köszönöm.Rendben akkor leszállunk.-mondja,és mikor földetér a lába megsem várja,hogy Aname leszáljon.Ezüstösen csillogó köd,a sárkány eltűni,és egy fiú lép ki az eloszló ködből.
  
|
-Persze, én megértem. De a múltat ők sem tuggyák megváltoztatni, és te sem tudod. És nem tehetsz róla, hogy ilyenek. Ostobák és kész. Semmivel sem különbek nálad. Látod, milyen egyszerűen feloszlattad egy...tényleg, mi is Aname?...mindegy...Aname átkát.-próbálja vidítani Ayamét Ayumi.
-Ó...akkor ezért volt olyan szomorú. Szegény...el tudom képzelni mit élt, és mit él most is át.Persze, hogy nem mondom el seniknek.-mondja Aname.-Rendben, visszamehetünk.
 
|
Köszönöm.Tudod...én nem vagyokaz a túl bizalmas típus.De...te biztosan megérted milyen másnak lenni.Neked sem lehet túl könnyű.Felejtsük el.Mindegy az....de az igazat megvallva énis rühellem,hogy félvér vagyok.
Hogy elmondhatom-e?Ezt úgysem tudja túl sokáig titkolni.Te is az alvilágból jöttél nem?Akor pedig hamar megézed rajta,hogy...nos szegény vagy nem...félvér.Édesapja ugyan démon volt.Nagyszerű és erős démon.Talán túl kedves is.Beleszeretett egy emberbe.Így született Ayame.Amíg tudtak mindketten mellette maradtak,de anyja ember lévén hamar meghalt.Apját pedig árulónak titulálták Ayame édesanyja miatt.-meséli a sárkány.
Na mejünk vissza,még a végén elunják magukat.Akkor kérlek tartsd ezt titokban.Nem szeretném,ha...szoval érted.
|
A mezőn egy igen érdekes páros bukkan fel. Először elbúnak egy fa mögé. Egy lányfej azonban kikukucskál a fa mögül, amit hamarosan egy kis fehér fej követ.
-Azt hiszem nincs baj.-hangzik a lány dallamos hangja, és szépen kisétál búvóhelyük mögül, nyakán egy kis sárkánnyal.
-Remélem. Ezek kedvesnek látszanak.-szólal meg a sárkány.
-Igen.-néz fel az égre a lány.-Odanézz! Egy másik sárkány!-kapja a szája elé a kezét.
-Nyugi Yume, fajtárssal hamar megbarátkozok.
-Remélem tudod mit csinálsz Miko.
-Lécci, ne nevezz Miko-nak!-mondja a sárkány, és odamennek a többiekhez.
|
-Ígérem megőrzöm a titkodat.-bújik Ayaméhoz Ayumi.
-Dehogynem. Felelőtlen, mert még nem ismeri az igazi veszélyt. Ma is egyedül ment oda. Ami pedig Ayame titkát illeti, csak akkor mondd el, ha biztos vagy benne, hogy elmondhatod. Nem muszáj.-próbál mosolyogni Aname.
|
Sajnálom.Megszokás.Mindenki így viszonyul hozzánk.Szegény apámat is...árulónak tartották,amiért egy...emberrel...állt össze.-öleli magához a lányt.-De kérlek igérd meg,hogy nem terjeszted.Elég bajom van így is.Nemkell,hogy minden szembejövő lenézzen.
Hogy...?Értem.Nemhiszem,hogy olyan felelőtlen lenne.-rázza a fejét-Hogy Ayame...?Na,jó.Te is elmondtad,akkor énis.De igérde meg,hogy nem terjeszted.
|
Ayumi, aki előbb elengedte szorításából Ayamét, most ismét átölelte.-Ayame! Azt hitted, hogy mi..hogy mi ezért...megutálunk?-csordül ki könnye, és mosolyog egyszerre.
Ayame értetelen képpel néz Ryuu-ra.-Mit hallottam? Mihez fog szólni és mit Ayame? Na jó, elmondom min gondolkoztam. Csak hogy megnyugodj.Szóval, most, hogy beszéltünk erről a Fenrir-ről, eszembe jutott, hogy nem-e ő az a varázsló, akiről Ayumi beszélt nekem. A nevét ugyan nem mondta, de akkor mit keresett a Sötét kastélynál? Miért pont oda ment? Szerintem tudja...tudja, hogy hol van. Csak nem akarja elmondani........ Szerintem egyedül fog odamenni.-hadarja el, de az utolsó mondatot csak pár másodperc után, titokzatosan monnja.
|
Nem,nem az én bűnöm,de tudod a...f...félvérek élete ijen.-mondja ki végülis.
Elgondolkoztál,há?-kezd gyanakodni Ryuu.-Hallottad igaz?Túl hangosan beszéltem.Ayame...nem is tudom mit fog szólni.-rázza a fejét.
|
Ayumi majdhogynem kigúvadt szemekkel néz Ayaméra.-De hát...de hát az...az nem is...nem is a Te bűnöd!-jut alig szóhoz.-Hogy képzelik ezt!-kezd hegyesedni a füle.
-Ha...? Ja semmi-csak elgondolkoztam.-feleli kissé szórakozottan Aname.
|
Rendben.-mosolyodik el halványan Ayame.-Nem nincs akkora bűnöm.Csak a többi démon szemében.Az az egy bűnöm van,hogy megszülettem.Legalább is szerintük.
Mi a baj Aname?-kérdezi Ryuu,mikor felnéz rá.
|
-Persze! Nem az számít, hogy mik vagyunk, vagy hogy mit csináltunk, hanem az, hogy itt vagyunk egymásnak!-mondja Ayumi.-Vegyük az én esetemet:azért kell nekem megmenteni a falut, ahol eddig éltem, mert az én hibám, hogy lerombolták. Aname mégis mellettem maradt, mikor ezt elmondtam neki. Akkor mi miért utálnánk meg téged? Akkora bűnöd nem lehet.
Aname nem szólt, csak nézte a sárkányt.
|
Énis megkedveltelek titeket.-néz mosolyogva Ayumira.-De vajon akkor is kedvelni fogtok,ha elmondom?-fogja halkra hangját.
Ryuuban a vérfarkas szó hallatán megállt az ütő.-Tudom,hogy Ayame nem vér...izé,de vajon.Elég hatalma van ahhoz,hogy az a Fenrir magának akarja.Nem Ayame nemkellhet neki.Ismerem az ilyeneket csak a tiszta vér számít nekik-gondolkozik,halkan.
|
-Jaj, Ayame.-mosolyog kedvesen Ayumi.-Én téged nagyon megkedveltelek. Igazi barátra találtam benned...és persze Ryuu-ban.Ugye nem fogtok itthagyni?
-És kinézetre sem külömb. Azt hallottam, hogy valami sötét varázsló, asszem Fenrir él ott a vérfarkasával, Greyback-kel.Még belegondolni is rossz, mi lett volna, ha találkozik valamelyikkel.
|
Semmi gond.Nem tudhattad.-szipog Ayame.
Rendben.A sötét kastéj?Még nemláttam,de már a neve is félelmetes.-borzong meg Ryuu.
|
-Ne haragudj!-megy oda hozzá Ayumi.-Nem akartam.Ígérem nem kérdezősködök erről többet. N elhiszem, hogy nehéz.Bármi legyen is az, ami bánt.-öleli át Ayamét.
-Hát...megpróblom egy kicsit hosszabb pórázra engedni.-mondja Aname.-Hátha kicsit nyugisabb lesz. De a Sötét kastélynál való mászkálása egyk kicsit erős volt.-vélekedik.
|
Ez nehéz...nagyon nehéz...még vele...benne élni is nehéz.Te még fiatal vagy.Nemérzed,de egy...tapasztaltabb,erősebb démon azonnal kiszúrna.-kezenek potyogni könnyei.
Hát...lehet,hogy ha teret adnál neki,már nem érdekelné annyira.-gondolkodik hangosan Ryuu.
|
-Miért nem akarod elmondani?-kérdezi kedvesen Ayumi.
-Ja...persze...gyerek.Túl gyerek még. Szerinted hagynom kellene, hogy kiélje magát?-aggodalmaskodik Aname.
|
Igen?Én egy kegyetlenebb oldaláról ismertem meg.A...szellemvilág lezárta az átjárókat.Anaménak szerencséje volt,hogy kijutott.Énis azért tudtam csak kijönni,mert...inkább hagyjuk.-fejezi be.
Szivesen.-mosolyog Ryuu-Nem semmit,csak...hát...gyerek.-rázza a fejét a sárkány.
|
-Aha, onnan.-hangzik a válasz.-Azt mondja tök jó ott lenni, csak megelégelte azt a...hogy is mondta?...sok idiótát, akik ott vannak, és állandóan ugráltatni akarják.Nem győzte küldözgetni az átkokat. Mert még ha együtt mentek volna! De nem. Egyesével.Elég rossz lehetett neki.
Eközben Ryuu hátán ülve Aname élvezte a hűsítő szelet.-Ez igazán kedves tőled, Ryuu.-hálálkodik.-Ugye ez a kis szemtelen nem kérdezett olyanokat,ami miatt zavarba jöhettél esetleg?
|
Semmi baj.-mosolyog rá Ayame.-Hát sem én sem Ryuu nemszereti az örzőt inkáb barátok vagyunk.
Igen...boldog lehet.-sóhajt.
Aname az alvilágból jött igaz?-kérdezi érdeklődőn.
|
[711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Na igen a mező!Elég sok varázs lény préda vár arra hogy a kedves ragadozók elfogják őket és megegyék.jó hely!Nagyon nyugis minden!!
