|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.15. 08:54 - |
 Na igen a mező!Elég sok varázs lény préda vár arra hogy a kedves ragadozók elfogják őket és megegyék.jó hely!Nagyon nyugis minden!! |
[711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
-Yume.Van fogalmad róla, hogy milyen veszélyes? Mert ha igen, akkor bizony Mikou-nak rettenetesen nehéz lesz legyőzni.Őt. Én tudom, mert a testvéremmel is próbálkozott.Ő megúszta. És ha rajtunk múlik, akkor Mikou-nak már nemsokáig kell ezt elviselni. Igaz Ayumi?
-Veszély szagát érzem...-kezd izgatottabb lenni Ayumi.-Ha? Telihold-kor? Én úgy tudtam, hogy az inkább a farkasokra van hatással. Ezt magyarázd meg nekem lécci.-néz érdeklődő képpel Ayaméra.
 
|
Tudom.-bólint Yuménak.
Szivesen.Nemértem,de valamiért megbízom benned.Pedig nem vagyok az a bizalmaskodó tipus.Gondolom érted miért.
Semmi.Nemtudom.Valami.-mentegetőzik Ryuu.
Szokott ijet csinálni,de álltalában csak teliholdkor.-magyarázza Ayame.
Ryuu inkább,csak karbatett kézzel figyel,és sértődöt pofát vág.
Hogy tisztában légy a dolgokkal,az,hogy az ereje olvad egybe veled,nemugyan az,mintha ő tenné.-magyarázza tovább Ayame.
És ugye azt mondtam menekülnie kellett.Nos már nekem is volt vele összetűzésem,de ez hosszú,és régi sztori.
 
|
-Köszi Ryuu.-"nyugszik meg" Mikou.
-Attól még igaza van.-szól bele Yume.-Ayame. Én azon kevesek közé tartoztam, és tartozok most is, akik tudják a titkodat. Persze szerintem ezzel nincs is semmi gond.Még szerencse, hogy nem tudom a titkokat elmondani, mert még kiszedte volna belőlem valahogy.
-Tudtam.-sóhajt Mikou.-Már megint erre akart használni.Hogy kiszedjem a titkokat.Köszi Ayame, hogy még ezek után is bízol bennem.És sajnálom, hogy el kellet viselned a sértéseket, mert gondolom kaptál, nem is keveset.De Ryuu-ra mi jött rá?
 
|
~Nem ő az~sóhajtott megnyugodva Ayame.
Sajnálom.Én...azthiszem tudom miért költözött beléd.-mondja szomorúan a lány.-Csak így juthatott ki az alvilágból.Furcsa lessz,de menekülnie kellett.Legalábbis ezt hallottam.
Neaggódj nemtud kitörni.Előbb utóbb,ha nem engeded hogy eluralkodjon rajtad megszűnik létezni.Az ereje eggyéolvad veled.És nincstovább.
Hm...Furcsa,bár már találkoztam furcsábbal is.Szerencséd,hogy nem olvadt össze veled.Akkor már nem élnél.-gondolkodik Ryuu.
Nade Ryuu.Ne riogasd mégjobban.-szól rá Ayame.
Rólad kiderül,hogy a Sátán lakik benned,Ryuuról,hogy rájött valami.Akkor...úgyillik,hogy énis elmondjam.-sorolja Ayame.
Biztos?Én még nem bízom bennük.Jó ötlet az orrára kötni a dolgot?-aggodalmaskodik Ryuu.
Igen.És én bízom benne.zmeg nemérdekel,hogy az a felfújt hójag mit gondol rólam.-mérgelődik Ayame.
Jólvan na...attól nemkell leharapni a fejem.-viszakozik Ryuu.
Nos akkor...nekem is van egy nagy titkom.Olan,amit csak kevesek tudnak.És remélem,ez így is marad.
Azt már mondtam,hogy apám démon volt,de anyám...ő...ember.
|
-De igen.-fordul Anaméhoz Yume.-Ayame. Nem csak hiszem, hanem tudom is.
-Itt az ideje, hogy megtudják.-sóhajt Mikou.
-Biztos vagy benne?
-Nem, de nincs más megoldás.
-De hát...még sosem montuk el senkinek...és...
-Yume. Talán tudnak segíteni is.
-Hát...nem is tudom...még olyan korán van ehhez...Képes leszel rá?
-Tehát. Mikor elkerültem otthonról, nemsokára egy nagy árnyékkal találkoztam. Azt mondta, hogy szeretne elkísérni. Persze én nem hagytam, mert nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet. Meg is mondtam neki. Erre csak úgy, égő érzést észleltem a melkasoman.Rettenetes érzés volt. Azt mondta, megnyitotta az utat. Először nem értettem, de aztán, mikor találkoztam Yuméval, ő elmondta nekem, hogy... az Alvilág egyik legrettenetesebb teremtménye, a...
-Nem kell kimondanod.-avatkozik bele Yume.
-a...Sátán bizonyos napokon belém költözik. Csak az a kard tudja megfékezni. Ezért hordja mindig magánál Yume. Tegnap is épp itt volt. Csak akkor lehet megelőzni azt, hogy...hogy megtörténjen, ha időben észre veszem. Tegnap reggel nem így volt...Hát mostmár tudjátok. Yume nem tudta elmondani.
-Jaj, Mikou, olyan büszke vagyok rád.-borul a nyakába Yume.
-Azért ha lehet, ennyire ne.-mosolyog a fiú.
|
Yume...-néz aggonadlmaskodóan Ayame.-Aname...Azthiszed...~Nem nem lehet ő az...Nem...még mindog haragszik...~merűl gondolataiba Ayame.
Ayame...Yuma...Aname...Miről beszéltek...?Már nem értek semmit.Ayame te honnan...-értetlenkedik Ryuu.
Sötét fejezet...legyen elég ennyi.-vág a szavába Ayame.
|
-Yume...-kezd gyanakodni Aname.-Ugye...ugye nem Ő az? Figyelj, én, mint tudod, az Alvilágból jöttem, és én ismerem Őt.Személyesen. Nekem elmondhatjátok.
-Aname...ki az az Ő?
-Majd elmondom. De nem itt.
|
Mikou agyába bevillanak képek:~harc valamiért Ayame és Ryuu között...öldöklés, gyilkolás,...füstbomba Yume arcába...hatalmas fehérség...nevetés~
-Miko...Miko, jól vagy?-aggodalmaskodik Yume.
-Azt hiszem igen. Yume. Képek. A közelmúlt...és a régmúlt.
Yume gondolkodás nélkül előveszi tegnap használt kardot, és a fiú szívéhez szögezi. A szél fújni kezd, majd elcsendesül.
-Köszi Yume.
-Szívesen. Nem szokott egymás utáni két napon jönni.
-Én se értem.
|
Aha.-feleli szórakozottan Ayame.
Szeretsz?Tegnap még más véleményen voltál.Hamar változtatod az álláspontod.-kezd gyanakodni.
De a tiéd is.-neveti el magát Ayame.-Nem szoktál magadtól átváltozni,csak...
Még mindig tartom magam.Utálok ember lenni,de most valami rámjött.-válaszol karbatett kézzel Ryuu.-Miért szimpatikusabb vagyok sárkánynak?
Erre inkább nem válaszolok.-vigyorog Ayame.
|
Yume rámosolyog Ayaméra.-Ne félj. Nem tudom elmondani a titkokat senkinek. Tudod egy titoktartási eskü miatt. Letetették velem, hogy ne mondhassam el senkinek, amit látok.
-Yume, ha tovább beszélsz, még elmondod. Pedig nem is tudnád.-vigyorog.
-Óh. Igazad van. Bocsánat.
-Nem vettem rá magam, én szeretek ember lenni. Érdekes érzés.
-Öhm...-próbálja figyelmeztetni Yume.
|
Ayame eggyik ámulatból a másikba esik.-Te...?Ez...Ezt...honnan....?-hebeg.-Én ezt nem is mondtam....neked.
Hm...Rávetted magad,vagy megváltozott a véleményed?-mosolyog Mikoura Ryuu.
Ry...uu
Mivan?Olyan furcsa?
|
-Nembaj az.-mosolyog egy fiú, akinek a helyén előbb még sárkány volt.
-Örülök, hogy mosolyogsz.-vigyorog Yume.
-Miért? Szebb vagyok úgy?-viccelődik Mikou.
-Szerintem igen.-nevet vissza Yume.-Nem szoktál a kemény földhöz. Eddig mindig szentélyben, vagy ilyesmikben aludtál.-fordul Ayaméhoz.
|
Sziasztok.Igen jó...-köszönne és válaszolna Ryuu.
Nem nemjól.Rémesen kemény a föld.Egyépként sziasztok.-szól bele Ayame.-Bocs az előbbi kissebb nagyobb viharokért,de...még nem megy tökéletesen.-mosolyog zavartan.
|
-Na gyere.-szól Yume Mikou-nak.
-Megyek. Remélem meg tudnak nekem bocsátani.-sóhajt a sárkány.
-Szerintem nem lesz gond. Láttam, amint kiderült valami az egyikről. Persze a tiroktartás kötelez, vagyis nem mondhatom meg. És persze végül is nem te hibád, hogy olyan voltál tegnap.
-Jó, de ők azt nem tudják.
-Egyelőre.-sóhajt Yume.
-El akarod nekik mondani?
-Előbb-utóbb muszáj lesz. Ha továbbra is...öhm...akkor nenm titkolhatjuk előttük.
-Értem.-hajtja le fejét a sárkány.
-Emlékszel valamelyikre?
-Érdekes.Igen. Mindegyikre. Ő Ryuu. Ayame, Ayumi, és Aname.
-Az nagyon jó.
-Sziasztok.-köszön.-Jól aludtatok?
-Jó reggelt.-köszön Mikou.-Tudom, hogy első benyomást csak egyszer tehet a sárkány is, de remélem nem utáltatok meg.
|
Kössz.Hiába,nem békéltem meg a viharral.Az én elemem a tűz.
Akkor jó.-bólint a sárkány.
|
-Jaj, dehogy.-mondja Aname. Magunktól ébrettünk fel.
-Ne aggódj Ayame. Fogadjunk, hogy te ezer másiknál is jobban fogod csinálni!-vigasztalja Ayumi a lányt.
|
Azthiszem ennyi elég volt.-állapítja meg Ryuu további két vihar után.
Apám jobban csinálta.-szomorkodik a lány.
Majd megtanulod.-vígasztlalja a sárkány.
Áááá....felébresztettünk?-néz a töbiek irányába Ryuu.
|
-Júj. Hát nemigen lennék Ayame helyében.-ásítozik Ayumi.
-Ne aggódj. Ügyes lány ő. Egy kis szél neki meg se kottyan. Csak még képeznie kell magát. Hamar megtanulja.-nevet Aname.
-Akkor jó. Nézd, Yume és Mikou felébredtek. Kíváncsi vagyok, hogy Mikou tényleg kedvesebb-e. De mitől volt tegnap olyan morci?-gondolkozik Ayumi.
|
-Mi folyik itt?-kérdezi Yume. -Ja. Ayame és Ryuu gyakorolnak.Na, hogy vagy?-fordul sárkányához, Mikou-hoz.
-Mint akit fejbelőttek.-hangzik a válasz.
-Jaj, sszegénykém. De most már nincs olyan hangulatod, igaz?
-Nincs. Tegnap nagyon...olyan voltam?
-Hát...igen. Sajnos. De ma jóvá teszed.
-Ezekszerint nem szóltál nekik.
-Nem.
-Meddig fajult a dolog?
-Hát...majdnem megvívtál egy óriási sárkánnyal.És muszáj volt azt használnom.
-Mikor fog ez elmúlni?
-Nemtudom Miko. Nemtudom.
Hagzik a beszélgetés köztük, persze csak suttogva.
|
Fú ez rémes éjszaka volt.-ébred fel Ayame,de hallkan beszél,hogy más ne ébrdjen fel.
Nem is volt olyan rémes.-nyújtózkodik Ryuu.
Na akkor edzünk?Tényleg,mondott mást is Hasy?-kérdezősködik Ayame.
Rendben edzünk,ha akarsz.Nem mást nem mondott.
Na...Hol kezdjük?
Azthiszem a viharnál kellene.Azt,ha tökéletesíted már nemlessz nehéz utána.
Rendben.Akkor csukd be a szemed.Koncentrálj.Figyeld a szelet.-magyarázza a sárkány,miközben Ayame követi utasításait.-Rendben eddig jó,most próbáld megfékezni.-mondja,mert elkezdett esni az eső és fújni a szél.
Nem megy.Ezt elszúrtam.-sopánkodik,mert a vihar mostmár szinte ciklon.
Nem szúrtad te el.Elsőre nem is rossz.-takarja be szárnyaival a lányt.
|
[711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Na igen a mező!Elég sok varázs lény préda vár arra hogy a kedves ragadozók elfogják őket és megegyék.jó hely!Nagyon nyugis minden!!
