|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.15. 08:54 - |
 Na igen a mező!Elég sok varázs lény préda vár arra hogy a kedves ragadozók elfogják őket és megegyék.jó hely!Nagyon nyugis minden!! |
[711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
- Tala mikor érzi, hogy megtartotta valami, felpattan, a szakadékból egy láncsóva tör fel, mely majdnem eltalálja, de sikerül elugrania - Ezt megúsztam.... vagy mégse? - kezd szűkülni a rés, Tala még épp felteszi mancsait, de a kadja kioldódik és az után kap. Majdnem össze zúzzák már a sziklák, mire Dakota megpróbálja felhúzni. A többiek már felszálltak Ryuura. - Nem megy Dakota, mentsd az irhád! - kiállt a farkasra, de azt hírtelen arany fény ragyogja be és egy fiú tűnik elő, karjai könnyedén húzzák fel a lányt, mire a szakadék teljesen bezárul - Dakota... kö...köszönöm.
- Sikerült! - ugrik fel a fiú
  
|
Gyertek.- ereszkedik le Ryuu,hogy fel tudjanak szálni.
Mizu!-kiállt Kaze és átváltozik.Hátára veszi a lányt.Mivel kicsi és fiatal még elbírja az erősnek nem mondható sárkány.-Mizu csinálj valamit Tala lezuhan.
Igen,de mit?-tördeli ujjait a lány.
Mit tudom én!Valamit!Csak csináld.
Rendben.-mondja a lány bizonytalanul,és intésétől a szakadék beső falán sűrűn sziklatüskék jelennek meg mintegy hálóként feltartva Talát.
   
|
- Oké... vettem! - mosolyog rá, már maga sem tudja miért, miért vonza őt ez a fiú
- Hát persze, hogy segíthetsz, leszünk szövetségesek? - nyújtja jobbját a lánynak, de ekkor hírtelen megrepedezik alatta a talaj - Mi ez? - ijed meg hírtelen
- Magena! - kiállt a lány felé Tala, amikor látja, hogy a Magena alatt éppen beszakadna, de az nem tesz semmit. viszont Tala észnél van és gyorsan oda rohan, lábai alatt viszont mégjobban berogy a föld, gyorsan kidobja hugának Magenát, ő maga pedig felkiállt - Aki tud repülni, gyorsan vegye fel a többieket, siessetek! - mondja, de zuhanni kezd, nincs annyi lélekjelenléte, hogy kapaszkodni tudjon akármibe is ~Kaze.... Miért jár ő most a fejemben, a fenébe is zuhanok és nem érdekel, csak az, hogy kaze arcát akarom látni
|
Semmi baj.Énsem vagyok vajból.-mosolyog rá Kaze.
Segíthetek?-kérdi Magenat kajá vigyorral Mizu.
Hát...senki...hát...nem...hát senki nem veszi észre,hogy ittvagyok?-lombozódik le Hikari.
|
- Én nem akartalak rángatni, tényleg sajnálom... - nevet rá vissza, majd Megane felé megy, aki már épp készülne elfutni, de nővére megöleli - Lehet próbálkozni, most úgysem tudsz felhúzni
- Rendben, próbálkozni fogok! - néz rá elszántan
|
Semmi baj.Megszoktam,hogy rángatnak.-nevet Kaze is.-Mellettük mindenre fel kell készülni.-biccent a testvérek felé.
Sziasztok.Látom mind a ketten vidámabbak vagytok,mint mikor elmentetek.
Te Kaze mindig ijen?-súgja Midoriéknak.
|
- Megjöttünk! - ér oda Tala a fiút még mindig maga után vonszolva, mire észre veszi gyorsan el is engedi - Jaj ne haragudj! - nevet zavartan
- Váó, ma már nevetett is! - mondja félhangosan Magena
- Magena, ha lehet, most ne húzd fel!
- Na jó, megigérem!
|
Hahó!Megjöttem.Egy kicsit túlreagáltam a dolgot.Nemkellettvolna elrohannom,csak a felhőd elől-teszi hozzá halkan morogva Hikari.
|
Aha.Remélem fog tudni.-mosolyog Ayame.Eszébe jutott az ő másik alakja.
Ismerem ez.-nevet Mizu,és füleire mutat.
|
- Hát nem tudom, remélem. Minden aranyfarkas fel tud venni emberi alakot, de mivel Dakota csak félig aranyfarkas, így nem tudom. Én nem tudok, mert mind a két alakot viselem. - mosolyodik el
|
Átváltozni?-lepődik meg Ayame.
Hát olyat is tud?-érdeklődik vidáman Mizu.
|
- Dakota... te mikor leszel már képes átváltozni?
- vaff! - fordul el dühösen a farkas
- Jól van na csak kérdeztem... nem kell mindjárt felkapnod a vizet! - öleli át testvérét
|
Semmiért.-simogatja meg a farkas fejét,és arcán halvány mosoly jelenik meg.
|
- Vaff! Vaff! - nyalogatja meg a lány kezeit Dakota - Vaff?
- Dakota azt kérdi miért sírsz és ha már itt tartunk én is kérdem
|
Ayamét hideg zuhanyként érték ezek a szavak.Meredten állt és csak nézett maga elé,de nemlátott semmit.Tala sírt.Minden este.És ő,Ayame,azzal,hogy megmondta az igazat mégjobban elszomorította.Talán nem is kellene itt lennie.Talán Ryuunak igaza van.Vissza kéne mennie a mesteréhez.Talán...
Miért...miért...-motyogja alig hallhatóan,és könnycsepp gurul le arcán.
|
- Majd megbékél... nem tudja megemészteni, hogy az akit szeretett és aki őt viszont szerette, csak simán képen törölte és egy szörnyeteg jelzővel küldte útnak... a lelkében ez örök sebet hagyott, pedig ők voltak a "tökéletes" pár. Tala akkor nagyon kedves és mosolygós volt.
- nem úgy mint most! - vág közbe a rókalány
- Amikor találkoztunk veletek először, akkor is nagyon rossz állapotban volt, minden este sírt, magában. - mondja Meda
- igen, széttépték a szívét...
|
Tala!Nem azért üldöztek el mert...-sóhajt egy nagyot ahejett,hogy kimondaná-hanem,mert mások vagyunk.Itt mindenkinek sötéta múltja.De ez már a mult.Nincs többé.Itt mindenki külömbözik.Nincs két egyforma ember,démon,félvér,sárkány vagy bármi.És mégvalami.Aztmondtad ember akarsz lenni.Azvagy.
Tala!-kiállt utána Kaze és követi.
Rosszat mondtunk?-döbben meg Midori és Ayame.
Mizu csak áll és figyel.
|
- Igazuk van Tala! - teszi a lány vállára kezét Meda
- Te nem értesz semmit és ti sem! - mutat a többiek felé - Én nem vagyok szép! - néz most egyenesen Kaze-re - Ha pedig nem lennénk szörnyek, miért üldöztek volna el minket? - néz hugaira
- Tala, megint csak az emlékek, próbálj beilleszkedni! - kérleli Sakari
- Fogd be, nem érdekeltek! - mondja és elsétál ~ Sosem leszek már rendes ember...soha... örökké ilyen maradok! Szörnyeteg! - szorítja ökölbe kezeit
|
Jaj...!Nem,nem,nem!Nemúgy értettem.-szabadkozik Ayame.-Csak tudod...te legalább nem vagy félvér.-hajtja le fejét.
Nem vagy te szörnyszülött.Szerintem szép sárkány vagy.-vígasztalja Kaze.
Jaj Tala!Ez rossz hozzáállás.Tudom ez nemsokat ér,de csak fogadd el,és könnyebb lesz.Nézz a hugaimra.Gondolod jó nekik,hogy én teljesen démon vagyok?Mégis mindig...na jó gyakran vidámak.-magyarázza Midori komoly képpel.
Na megszólalt a psichológus.-súgja kuncogva Magenanak Mizu.
|
- I...igen! - nyújtja ő is "kezeit" a fiú felé, majd mikor az felsegíti, gyorsan el is kapja a fiútól - Megfogadom a tanácsod! - mosolyog rá - Hát persze... ki bízna egy ilyen undorító szörnyszülöttben, mint én - suttogja és felveszi kardját, mely közben le esett oldaláról - Én nem híbáztatlak érte... - teszi még hozzá
|
[711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Na igen a mező!Elég sok varázs lény préda vár arra hogy a kedves ragadozók elfogják őket és megegyék.jó hely!Nagyon nyugis minden!!
