|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.03. 20:54 - |
|
[213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
-Ilyet ne is mondj, Tenshi..Nem tolakodtál be...sőt....Én kifejezetten örülök neked...-mosolyog aranyosan.
-Előre megyek, rendben?-néz vissza rájuk Assashin és átsétál a kapun.
 
|
Ebben biztos vagyok.
Tudom,de...valahogy olyan kívülállónak érzem magam.Mintha csak úgy betolakodtam volna,én,egy angyal,a démonokból álló családba.Nem mintha zavarna,hogy démonok vagytok csak...fura...
 
|
-Ez nem is kétség...Nem lehet olyan egyszerűen eltenni láb alól.
-Ugyan...semmi okod rá...-mosolyog.
|
Rendben.És neaggódjon,Gaeshi-san remek egésségnek örvend.-mosolyog.
Még mindig zavarban vagyok a szüleid előtt.-mondja halkan.
Olyan egy kis öntörvényű liba...-méz huga után.
|
-És mivel a te kígyód bénította meg, jobban tennéd, ha nem szólnál ezentúl bele ebbe...
-Áh...nem érdekes, igaz, apu?
-Fujine...
-Hallja, Nozomi? Nem haragszik...eheh...-mondja, majd elmosolyodik, mikor Tenshi átöleli. Assashin pedig megcsóválja a fejét és elindul.-Lányok...
|
Szerintem igenis van,elvégre az én baziliszkuszom bénította meg.Csak ismerem már annyira,hogy tudjam mi törénik ez'tán.-mondja,majd dértődötten átsétál a kapun.
Elnézést a modortalanságáért.-mentegetőzik Nozomi.
Azthiszem,inkább énis előremegyek.Nem bírom elviselni Mirage képpét.-szál fel Yoru.
Eggyetértünk,hugi.-kiabál utána,mire Yoru visszafordul egy nyelvöltésre.
Rendben,bólint mosolyogva Tenshi,és kissé tétovázva bár,de átöleli Fujit.
 
|
-Szerintem meg neked semmi beleszólásod, mi történt a barátommal.
-Köszönjük. Akkor azt hiszem, indulni kéne...-néz apjára, és Tenshire.
|
Remek.-mosolyog.
Szerintem már régen megfulladt a tó fenekén.-jegyzi meg flegmán Keichiro.
Ajánlom,hogy ez ne így legyen,Keichiro.És légy oly kedves,elengedni Ayame-chan sárkányát.-mondja neki folytott hangon,majd már mosolyogva fordul vissza a többiekhez.-Mennyetek csak nyugodtan.Ne aggódjatok,biztonságos.
Touya feltette Tamshit Tori hátára,aki most felszáll vele,és a kastély felé repül.
 
|
Remek.-mosolyog.
Szerintem már régen megfulladt a tó fenekén.-jegyzi meg flegmán Keichiro.
Ajánlom,hogy ez ne így legyen,Keichiro.És légy oly kedves,elengedni Ayame-chan sárkányát.-mondja neki folytott hangon,majd már mosolyogva fordul vissza a többiekhez.-Mennyetek csak nyugodtan.Ne aggódjatok,biztonságos.
Touya feltette Tamshit Tori hátára,aki most felszáll vele,és a kastély felé repül.
|
-Hát rendben...
-Szerintem igaza van...Meg kíváncsi vagyok, Kaiji hogy van...
|
Rendben.-bólint,kedéjes mosollyal.-De én ragaszkodom hozzá.
Ha ő mondja...-von vállat.
|
-Semmi de...Jól van? Remek...Ugyan...nem szükséges elkísérni...már ha ránk értette...
|
De...?-kérdez rá.
Semmi baja.-gugol le hozzá Touya.
Keichiro...Elkísérnétek őket,ha szépen megkérlek?-kérdi mosolyogva.-De ne halljak rátok rosszat.
A fiú kénytelen,kelletlen morog egy sort,de engedelmeskedik.
|
-Nincs mit...-mosolyog.-Rendben, de...Tori? Tamshi hogy van?
|
Kössz.-pirul el.
Majd utánatok megyünk...De még van egy kis megbeszélni valónk.-teszi Isaco vállára a kezét.
Hmm...elősször Isaco-hime,és most hirtelen -chan lett belőle...-gondolkozik hagnosan Asazuki.
Ekkor azonban Tori robban be és leszáll az egyik,még álló kereszt tetejére,arra,amelyiknek a tövében Tamshi fekszik.
 
|
-Nahát...ögyes...A kastélyhoz? És mi lesz magával? és Isaco? És...és...
|
Mindig büszke voltam rád...-súgja neki,mire a lány értetlenül felnéz rá,és Nozomi biztatóan elmosolyodik.-Nos?Megpróbálhatjuk újból?
Igen.-mosolyodik el és koncentrál,egy kapu jelenik meg.
Nagyszerű,Isaco-chan...-mosolyog Nozomi.-A kapu a kastélyhoz visz...használjátok nyugodtan.-fordul a többiekhez.
|
-Akkor meg...Viszaküldeni? I...Isaco...
-Nincs szüségem a tanácsaidra...Ugyanis pontosan tudom, mivel engesztelhetem ki...
|
Egy szóval sem mondtam,hogy bántani fogom.Én nem védem...csupán kisegítettem Isaco-himét,a megfelelő szavakkal.Nos...Azt javaslom ahhoz,hogy kiengesztelhesd Fujine kisasszonyt,valami nagy dologra van szükséged.-vál át ismét a megszokott mosolygós,derűs hangra.-Bizonyítsd be,hogy megérdemli a bizalmad,a legszebb dologgal,az önfeláldozással.Vagy mondjuk megállíthatnád Asist.-komolyodik meg egy pillanatra.A sólymot karjára ülteti,súg neki valamit,majd szélnekereszti a madarat.-Isaco-hime,visszaküldené a barátait a kastélyhoz?-fordul Mayanéhoz.
Én?De...hogyan?Nemtudom...-értetlenkedik.
Dehogynem...Az erő ott van benned,csupán használnod kell.-lép mögé,és kezét az Isacoéra teszi.-Gondolj valamire...vagy valakire akit gyűlölsz...aki szomorúvá tett téged...-súgja a fülébe.
Hades...-mondja ki a nevet a földet nézve,Nozomi szemlátomást elképedt.-Mert magamra hagyott...mikor a legnagyobb szükségem volt rá...Arra kért,hogy hazudjak...Sosem foglalkozott velem és nem vett észre.Pedig én mindent megtettem,hogy büszke lehessen rám...És most fogta magát és meghalt!-fakad sírva,mire Nozomi maga felé fordítja,és megöleli.Nem szól semmit,csak hosszan magához öleli a lányt.
Eközben Gabriel odalépett a kardjához,elővette a tengerzöld követ,amely eddig hiányzott a markolatból,s most visszailleszti a helyére.Nozominak,mintha éles fájdalom hasítana a mellkasába felszisszen,de erőt vesz magán,és megpróbálja nem mutatni ezt.
 
|
-Pontosan.-bólint, mikor Nozomi megismétli a szavait.-Köszönöm, Isaco, de...Nozomi...Nem akarom, hogy bántsa...
-Érdekes...mennyire véded...-mondja mosolyogva Nozominak.-Eszem ágában sincs ártani neki...Pontosan tudom, milyen nehéz kiengesztelni...De megtalálom a módját...De nekem vissza kell mennem...Vár az országom...Viszlát...
-Az or...Egy pillanat! Az öcséd országa...
-Tévedsz...-fordul felé, majd indul el.
-Na de...Te soha nem akartál...
|
[213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
