Témaindító hozzászólás
|
2006.06.14. 23:36 - |
Ez a hely egy sivár jég és hóborította táj és hegy!Minden fehér ezért elég vakító!!!Van egy saját holdja!! |
[188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Fujine óvatosan kikukucskál egy nagyobb, Touyának háttal lévő jégtömb mögül, és vár, de még mindig kicsi.~Mit akarhat itt?~

|
Touya,mikor ideér,megáll,behunnya szemét,majd fény jelenik meg közülötte,és előtűnnek szárnyai.~Az érzelgősebb?Lehet,de ennek gátat kell szabni.Nemhagyhatom,hogy az érzelmeim uralkodjanak.~gondolkozik mozdulatlanul.

|
-Hogy? Ja...semmi..csak...csak még...még soha nem kérdeztek ilyet tőlem...-próbál visszafehéredni a lány.

|
Miabaj Fujine?-fordul hátra Touya.

|
Fujine erre elmosolyodik, aztán...~Jaj, ne...most meg miért pirultam el?~kérdezi magától.

|
Akár az a miért,hogy miért tudlak megvígasztalni,akár az,hogy miért kérdeztem,a válaszom nemtudom.De....jólesik hallani,hogy így vélekedsz rólam.

|
Fujinének még a szívverése is eláll egy pillanatra, aztán...
-Őszinte leszek. Annyira még nem ismerlek, hogy sokat tudjak mondani rólad. De aszerint, ahogy az elmúl időben viselkedtél, kedvesnek, és előzékenynek. Törődsz velem, és ez jólesik. És szerintem megértő is vagy. Könnyen meg tudod vigasztalni az embert. De...miért?

|
Akkor igyekezz.-várja be.-Tudom,már mondtad,hogy megváltoztunk,de...miennek látsz?-kérdi komolyan.

|
-Várj meg!-mondja Fujine, és utánaszalad.

|
Kilenne az a buta kis fruska?-kérdi jelezve,hogy megfogadja a tanácsát,és előremegy.

|
-Te boldog vagy, ha aggódhatsz értem?-kérdezi Fujine, és hangjában nem szemrehányás, sokkal inkább kételkedés és öröm vegyül.-Akkor megpróbálhatnál változtatni ezen. Mármint, az öccséddel kapcsolatban. Megpróbálhatnál ezentúl úgy viselkedni, ahogy szerinted eddig is kellett volna. Én tudom, hogy a dolgokon nem könnyű változtatni. De ha megpróbálnád, lehet, hogy jobb lenne mindkettőtöknek. Persze ez csak egy buta kis fruska ötlete.

|
Igen boldogság.Részemről.Hogy,hogy értem?Úgy viselkedtem,mntha eldönthetném mit tegyen.És nem figyeltem rá eléggé.

|
-Boldogság? Azt hogy érted, hogy nem érted az öcsédet?-értetlenkedik Fujine.

|
Touya elneveti magát ezen a kijelentésen.-Ugyanmár.Ebből az első ostobaság,amásodik megkönnyebbülés,a harmadik boldogság.És...nekemis...jólesett.Végre elgondolkoztam magunkon.És rájöttem...,hogy nemértem az öcsémet.

|
-Rendben.-mondja Fujine.-Mert nem vagyok, és kész. Elrohantam egy olyan helyre, ahol még életemben nem jártam...itt lelkiztem neked...elintéztem, hogy aggódj értem...meg ilyesmi.

|
Touya,csak elmossolyodik,feláll,és elindul ő is.-De...ha kérhetem...ezt a beszélgetést ne nagyon híreszteld.És miért ne lennél normális?-kérdi.

|
Fujine egy kicsit habozik, de aztán válaszol.
-Meg.-mondja, és feláll.-De én akkor sem vagyok normális.-sóhajt, és elindul, nem is nézve, hogy merre megy.

|
Tényleg?Pedig ugyanaz a kettő.Csak...az volt,ez pedig lett.Akkor...megteszed az új Touyának,hogy nem lógatod az orrod és visszajössz?

|
Fujine kissé meglepődik, de elmosolyodik.-Tudod...először azt hittem, hogy...ti tényleg olyanok vagytok...mint mondják. De tévedtem. Az a testvérpár, és ez a testvérpár egyáltalán nem hasonlítanak. És ez jó.

|
Profi vagyok.Mellesleg ebbe az irányba szaladtál.Tudod,ha valaki szomorú,egyedül akar lenni.És oda megy,ahol a legkevésbé keresnék.Énis ide jöttem volna.-öleli át,kissé bátortalan mozdulattal.

|
[188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|